Bioaktív komponensek kölcsönhatásának vizsgálata QCM módszerrel

Szakdolgozati munkám során arra kerestem választ, hogy első sorban a kvarckristály mikromérleges (QCM) mérésekre támaszkodva milyen információk nyerhetőek három bioaktív, a mérőkristály felületéhez kötött PEO/PPO/PEO triblokk kopolimer (Pluronic P103, Pluronic P105, Pluronic F108) és a sejtet modellező 1-palmitoil-2-oleoil-sn-glicero-3-foszfokolin (POPC) liposzóma közötti kölcsönhatásról. Ez a modell a hasonló célú kísérletekhez képest – melyekben a sejtet hordozóra rögzített lipidréteg képviseli – fordított elrendezést jelent. A méréseket 25 és 37 °C-on végeztem. A Pluronic kötődés meglétét AFM-es erőspektroszkópiával és optikai peremszög meghatározással (OCA) is alátámasztottam, számításokat a QCM eredmények alapján végeztem. Vizsgáltam az eredmények irodalomban fellelhető adszorpciós modellekhez való viszonyát. Ezek alapján megállapítottam, hogy a Pluronicok laza illeszkedésű „kefe”- vagy részlegesen kinyúlt „gomba” szerkezetű adszorpciós réteget hoznak létre. További következtetés, hogy az aranyra való kötődés mértéke követi a Pluronicok hidrofilitási sorát és a relatív molekulatömeget. A POPC adszorpciójáról megállapítottam, hogy egyik alkalmazott Pluronickal borított rétegen sem következik be a liposzómák felhasadása és kiterülése. A liposzómák kötődése azonban jelentős, mértéke a Pluronicok hidrofilitásának függvénye, annak növekedésével nagymértékben csökken. Ez a szélső, hidrofil PEO-láncok kötődést sztérikusan gátló hatásával magyarázható, ami a lánchossz növekedésével erősödik. 37 °C-on végzett mérések alapján megállapítható, hogy a Pluronic adszorpciójának mértéke a hőmérséklet emelkedésével nő, míg a POPC kötődése csökken. Utóbbit a kopolimerek szélső blokkjainak gyorsuló mozgása magyarázhatja. Összességében kijelenthető, hogy részletesebb kvantitatív információkat a kiegészítő módszerek kiterjedtebb használatával lehetne kapni.